Lehet még fokozni?

Szerző: 
Morris Andrea
magyar

2018. november 21.

A mai nap ismét nagy ovációval kezdődött. Délelött megtörtént a hivatalos találkozó a szülőkkel, a kerület öregjeinek képviselőjével és a tanfelügyelet képviselőjével. Szokásos afrikai magasztossággal megemlékeztünk az elmúlt hét évről, a 2011-es első lépésekről, és mindarról amit immár nem csak a Sanfil nyomornegyed, hanem egész Mali kapott tőlünk, Magyarországtól.

Sikerült a tanfelügyelőt könnyekig meghatni, így méltán számíthatunk majd támogatására az alapítvány helyi szervezetének kialakításakor.

A hivatalos program lezárásaként az új vizesblokk is felavatásra került, ahol néhány gyerek demonstrálta is a kézmosó-helyiség működését.  Mindezt úgy, hogy bemásztak a mosdónak titulált medencébe és szerintem élvezték, hogy nem csak a kezük, hanem a lábuk is vizes lett. Azt, hogy vajon miért így alakították ki a kézmosó helyiséget arra csak késöbb jöttem rá, amikor láttam az egyik tanárt kényelmesen a medence szélén ülve lábatmosni. Hát persze! A muzulmánoknál a lábmosás is kötelező imátkozás elött. Kezd immár minden helyreállni a mosdó számomra furcsa kialakításával kapcsolatban.

Délután megtörtént az első óra a kézmosás kampány keretében. Sokat készültünk rá, és kellőképpen izgultunk is, hogy miként fogadják majd a hatodikos gyerekek. Fontos volt, hogy ne legyen se lekezelő, se túl bonyolult a mondanivalónk. Azt  hiszem, sikerült megtalálni az egyensúlyt, fenntartani az érdeklődést és vidám lelkesedéssel fejezni be az órát. Ehhez segített a dal, amit átirtunk a “ Frere Jacque” francia dalocska dallamára és amit az óra végén már közel hetven gyerek énekelt egyre hangosabban. A dal pont addig tart, amig egy hatékony kézmosásnak tartania kell, ritmusba szedve az öblítés, szappanozás, öblítés, szárítás lépéseit.

Fáradtan, enyhe hőgutával, de elégedetten értünk haza a hostelbe, tovább dúdolva a fülbemászó dallamokat.